Tudom h nézed néha a blogom. újfennt töröltelek mindenhonnan. fáj kurvára. jobb lett volna kúrvára ha nem lett volna bátorságod felhívni. mert most kezdhetem előről azt a 3 vagy talán több hónapot amíg leépítettem magamban az utánad lévő szükségérzetet. te boldogan élsz nélkülem, vannak olyanok körülötted akiknek nem kell hazudnod. És nem is akarsz. Legyen itt vége könyörgöm.
"A hazugság egy olyan dolog, amit te hozol létre és megtartod, mert szükséged van rá. Nem olyasmi. amit abbahagysz csak azért, mert valaki azt mondta neked, fejezd be."
Ez a mi dalunk nee...?
Lopok neked egy könyvet,
A lapjait teleírom
Vérrel, verítékkel,
Valahogy még kibírom.
De aztán elmegyek innen messze,
Hogy többé ne is láss.
Lopjon könyvet, írja a könnyeivel
Tele valaki más!
Lopok neked egy könyvet,
A lapjait teleírom,
A festék, ha megszárad
A kifakult papíron,
Akkor elmegyek innen végleg,
Magammal viszlek téged
Oda, ahol többé soha
Senki el nem érhet.
Tudom, hogy hagynád,
Én addig szeretnélek,
Amíg mozogsz, amíg van benned élet
A véredben fürödnék,
Átvágnám a torkod,
Néznél RÁM, de nem értenéd a dolgot.
Lopok neked egy könyvet,
A lapjait teleírom,
A képeket kitépem,
Rajta lesznek a síron,
Amit kettõnknek ások
Úgy, hogy ne lássák mások,
Mikor a szemedbe nézek,
Szúrok, aztán magammal végzek.
Tudom, hogy hagynád,
Én addig szeretnélek,
Amíg látnám, hogy van még benned élet
A véredben fürödnék,
Átvágnám a torkod,
Néznél RÁM, de nem értenéd a dolgot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése