2010. november 30., kedd

A látszat néha csal.

Egyre inkább azt veszem észre, hogy mennyire jó színészi tehetségem van, hogy milyen könnyen elrejtem a gondjaimat, és mennyire könnyen siklanak el az emberek efölött. Valamint azt is tényszerűen állítom magam elé hogy mindig rossz emberektől várok vigaszt.


léna november 30., 20:14 Jelentem
szeretem, hogy kitartó vagy ^^ a hatalmas szíved, amibe annyian beleférünk *.* imádom, hogy segítőkész vagy :) szeretem az egyen dolgainkat :D, a mosolyod ^^ ahogy Danira vigyázol :) szeretem, hogy vagy ♥

Léna leírta miért szeret.
1kezdem feladni
2valóban?
3ahol lehet és van rá erőm.~
4 én is.^^
5 na abban mi a jó?!xD
6kire?:"D nem ismerek ilyen nevű embert.
7amíg még. ja.

2010. november 9., kedd

megint vége.

Tudom h nézed néha a blogom. újfennt töröltelek mindenhonnan. fáj kurvára. jobb lett volna kúrvára ha nem lett volna bátorságod felhívni. mert most kezdhetem előről azt a 3 vagy talán több hónapot amíg leépítettem magamban az utánad lévő szükségérzetet. te boldogan élsz nélkülem, vannak olyanok körülötted akiknek nem kell hazudnod. És nem is akarsz. Legyen itt vége könyörgöm.

‎"A hazugság egy olyan dolog, amit te hozol létre és megtartod, mert szükséged van rá. Nem olyasmi. amit abbahagysz csak azért, mert valaki azt mondta neked, fejezd be."


Ez a mi dalunk nee...?



Lopok neked egy könyvet,
A lapjait teleírom
Vérrel, verítékkel,
Valahogy még kibírom.
De aztán elmegyek innen messze,
Hogy többé ne is láss.
Lopjon könyvet, írja a könnyeivel
Tele valaki más!

Lopok neked egy könyvet,
A lapjait teleírom,
A festék, ha megszárad
A kifakult papíron,
Akkor elmegyek innen végleg,
Magammal viszlek téged
Oda, ahol többé soha
Senki el nem érhet.

Tudom, hogy hagynád,
Én addig szeretnélek,
Amíg mozogsz, amíg van benned élet
A véredben fürödnék,
Átvágnám a torkod,
Néznél RÁM, de nem értenéd a dolgot.

Lopok neked egy könyvet,
A lapjait teleírom,
A képeket kitépem,
Rajta lesznek a síron,
Amit kettõnknek ások
Úgy, hogy ne lássák mások,
Mikor a szemedbe nézek,
Szúrok, aztán magammal végzek.

Tudom, hogy hagynád,
Én addig szeretnélek,
Amíg látnám, hogy van még benned élet
A véredben fürödnék,
Átvágnám a torkod,
Néznél RÁM, de nem értenéd a dolgot.